Gézu összes

Tegnap egy barátom bevitt a Fővárosi Nagycirkusz kulisszái mögé.

Maga a környezet is nagy élmény volt, láttuk a Lúdas Matyi előadás előkészületeit, de nem ez volt a legfurcsább, legmeglepőbb. Ahogy ott jöttünk-mentünk, kávé, parola, elment mellettünk vagy két tucat ember. Artisták zömében, háttéremberek, zenészek... Mindegyik odaköszönt, mintha régi ismerős volna, pedig se öltönyt, se aktatáskát nem viseltünk, nem volt testőrünk se, és hát valljuk be, celebnek se lehetett bennünket nézni. A köszönés mellé járt egy mosoly is. Komolyan, mintha nem is ebben a világban, nem is ebben az évszázadban járnánk. Pedig csak egy kisebb kapun mentünk be az Állatkert mellett. Lehet azonban, hogy közben valami párhuzamos dimenzióba érkeztünk, és a porond csak egy egészen kicsi kivetülése ennek a világnak a miénkbe.

Kicsit maradtam volna még. Úgy tíz évet.